25 éve mondott igent Isten hívására Pelka Anna Mária nővér

Valódi otthonának érzi az itt töltött tíz év után Szegedet Pelka Anna Mária szalvátor nővér, aki huszonöt éve tett a rendnél fogadalmat Lengyelországban. A jubileumot az újszegedi Kalkuttai Boldog Teréz templomban ünnepelte, és mint elmondta, csak hálát tud adni az elmúlt évekért minden nehézség ellenére, célja, hogy tovább fejlődjön lelkileg, és reméli, egyre többen hallják meg Isten hívását.

Az ember először a hivatását fedezi fel, ami egy nagyon személyes és egyéni dolog – mondja Pelka Anna Mária szalvátor nővér, aki az újszegedi Kalkuttai Boldog Teréz templomban ünnepelte fogadalomtételének 25. évfordulóját. Több helyen szolgált Lengyelországban is, hazánkba tíz évvel ezelőtt érkezett, és Szegeden valódi otthonra lelt. Fogadalomtétele óta sok minden történt a nővérrel, amiért hálát ad, semmit sem bánt meg, bármilyen nehézségekkel is találkozott, hiszen a tapasztalások mind hozzájárultak ahhoz, hogy eljutott idáig. A jubileum kapcsán portálunknak elmondta, azért szerette volna, hogy az ünnepi alkalom Szegeden legyen és ne szülőhazájában, Lengyelországban, mert egy évtizede itt él nővértársaival, számtalan barátja van, és elsősorban velük szerette volna megosztani ezt az évfordulót, azt pedig külön ajándéknak tekinti, hogy családtagjai is eljöttek. A 25 év egy érdekes keretet is alkot életében, Pelka Anna Mária ugyanis első fogadalomtétele évében, illetve most vett részt ifjúsági világtalálkozón, ami szintén sok élményt nyújtott számára.

Kérdésünkre elmondta, a jubileum természetesen el is gondolkodtatta, úgy érzi, fiatal, tovább szeretne menni megkezdett útján, és lelkiekben továbbfejlődni. Reméli, hogy lesznek további nővérek Magyarországon is, mert Isten hív, csak az embernek kell válaszolnia. „Első fogadalomtételem után sokan kérdezték, hogy boldog vagyok-e, mert nem könnyű felfogni, hogy valaki miért mond le a gyerekekről, arról, hogy saját családja legyen. Nagyon sokat gondolkodtam ezen akkor és most a jubileum kapcsán is, úgy érzem, hogy a saját helyemen vagyok, és szerintem ez maga a boldogság” – fogalmazott Pelka Anna Mária. 

Mindössze tizennyolc éves volt, amikor felfedezte, hogy hívja az Isten erre az életútra, ám akkor még nem ismerte a szalvátor nővéreket csak kispapokkal találkozott, tőlük kapott elérhetőséget az Isteni Üdvözítő Nővéreihez, azaz a szalvátor nővéreket. Elsőként hivatástisztázó lelkigyakorlaton vett részt, majd egy évvel később az érettségi letétele után lépett be a rendbe. Erre sokan mondhatják, hogy nagyon rövid idő alatt és gyorsan határozott, de mint elmondta, úgy érezte, hogy megtalálta a helyét. Pelka Anna Mária először képzésen vett részt, amelyből az első esztendő a jelöltség éve volt, majd ezt két év noviciátus követett. Ezután a három év után tett először fogadalmat nővértársaival, amit öt év után erősített meg örök fogadalomtétellel 1996-ban. Mint elmondta, az ideiglenes ötéves időszak alatt megismerkedett a szerzetesi élettel, de arra is lehetőséget nyújtott számára ez az időszak, hogy jobban felfedezze mindazt, ami benne van, és közelebbi kapcsolatba került Istennel. „Így az örök fogadalomtételre már a korábbinál sokkal érettebb döntést tudtam hozni, amint amikor először mondtam igent Isten hívására” – emlékezett vissza.

Pelka Anna Máriát az évek során mindig a feladatok vitték tovább, először az Istennel való kapcsolat, ami minden hívő ember számára kiindulási alapnak is tekinthető, s amire lehet építkezni. Mint elmondta, a szalvátor nővérek karizmája az egyetemesség, vagyis hogy mindenhol, minden eszközzel minden emberrel megismertessék Jézust, aki szalvátor, vagyis Üdvözítő! „Feladatom, hogy együtt építsük a közösséget, együtt segítsünk másokat, formájuk egymást és a közösséget egyaránt, kicsit úgy, mint egy családban. Több generáció is jelen van köztünk, vannak idősek, középkorúak, és olyanok is, akik még csak most kezdtek el járni ezen az úton” – részletezte. A nővér apostoli munkáját még Lengyelországban egy óvodában kezdte, ami először nehéz feladatnak tűnt számára, hiszen ő az ifjúsággal szeretett volna dolgozni, mégis ezek a kisgyerekek tanították meg neki azt, hogy mit is jelent az emberi méltóság. Később általános iskolában, majd líceumban tanított, négy éven keresztül pedig novícia mesternőként a növendékeknek, azaz a novíciáknak segített felfedezni saját hivatásukat, amire tovább tudták építeni saját életüket.

Magyarországon a kommunizmus előtt több mint kétszáz nővér működött, közülük sokakat a szerzetesrendek megszüntetése után elküldtek, voltak, akik titokban folytatták munkájukat, mások pedig külföldre mentek misszióba. A szerzetesi élet csak a rendszerváltás után éledt újjá hivatalosan, ám akkor már csak idős nővérek éltek hazánkban, innen jött a gondolat, hogy érdemes újrakezdeni, ezért a római általános főnöknő levélben kért segítséget a világ minden tájáról a szalvátor nővérektől. Indiából és Lengyelországból is érkezett pozitív visszajelzés, így érkezett hazánkban Jyothi Jampana és Pelka Anna Mária, valamint Ausztriából a magyar származású Moser Erika, aki nyugati szomszédunknál lépett be a rendbe.

„A lengyel tartományi főnöknő telefonon hívott fel azzal, hogy várnak engem Magyarországra. Nem kellett azonnal válaszolnom, kaptam egy igen rövid gondolkozási időt, imádkoztam, végiggondoltam mindent, és igent mondtam. 2006-ban Szent István ünnepe előtti napon érkeztem meg” – emlékezett vissza. Először Budapesten, majd Debrecenben tanultak a nővérek, többek között a magyar nyelvvel ismerkedtek, és 2007-ben érkezett meg Szegedre a három nővér, akiket Kiss-Rigó László, Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke fogadott be, és 2007-ben kapcsolódhattak be az újszegedi egyházközség életébe, ahol számos pasztorációs tevékenységben vesznek részt a mai napig. A nővérek betegekkel foglalkoztak, majd hittant tanítottak, Pelka Anna Mária pedig 2009 óta a püspökségen is dolgozik.

Harminc országban vannak jelen a szalvátor nővérek, és Pelka Anna Mária szerint külön kegyelem az Istentől, hogy tanulhatnak, tudnak alkalmazkodni más kultúrákhoz, nyelveket tanulnak. „Számomra nagy ajándék, hogy új közösséget tudtunk elkezdeni építeni Jyothi és Erika nővérrel, mindhárman sokat hoztunk saját hazánkból, egymástól is tanulunk, ezáltal sokat formálódtam én magam is, és tágult, árnyaltabb lett a világlátásom. Csatlakoztam az újszegedi egyetemista közösséghez, majd alakult egy fiatal, de már dolgozó emberekből álló közösség, akiktől szintén lehet tanulni. Nagy dolog belelátni más kultúrákba, és abba, ahogyan az egyes egyének megélik személyes hitüket” – mondta el Anna nővér.

Természetesen vannak olyan pillanatok, amikor hiányzik a nővérnek Lengyelországban élő családja, például ünnepekkor, vagy ha éppen valamelyiküknek születésnapja van, akkor szívesen találkozna velük személyesen. Minden évben ellátogat szülőhazájába, de mint elmondta, néhány nap múlva már hiányzik neki Szeged, úgy érzi, a napfény városában van az ő helye, s Magyarország immár második hazája. Reméli, hogy a rendet még sokáig a napfény városában szolgálhatja.