Johann Baptist Jordan Johann Baptist Jordan 1848. június 16-án a németországi Gurtweilban született. Szülei szegény sorsú cselédek voltak. Édesapját korán elvesztette, ezért iskola helyett gyakran a közeli patakhoz ment halászni, hogy legyen mit enniük. Elsőáldozó korában mély Istenélményben volt része, ami meghatározta egész életét. Az addig minden csínytevésben benne lévő gyermek visszahúzódó, magába forduló, komoly emberke lett. Mély vágy ébredt benne: szeretne pap lenni, de ehhez hiányoztak az anyagi lehetőségei.
Már
14 évesen alkalmi munkákat keresett, hogy ezzel segítse családját.
Később beállt egy szobafestőhöz, hogy kitanulja a szakmát. A
mestervizsga megszerzése érdekében bejárta az országot. MEGÉRINTETTE AZ EMBEREK ÍNSÉGES HELYZETE
Vándorlása közben
találkozott az emberek nyomorúságával és szomorúan tapasztalta, hogy
milyen kevesen ismerik és szeretik Istent. Ezek a tapasztalatok még
jobban erősítették benne a vágyat, hogy pap legyen.
NEHÉZ ÚT: ALKALMI MUNKÁS – FESTŐ – DIÁK - PAP 1874-ben érettségi bizonyítvánnyal a kezében elkezdte tanulmányait a Freiburgi Egyetem teológiai szakán. 1875-ben itt kezdte el írni Lelki Naplóját. Ekkor már egészen világosan érezte hivatását: létrehozni egy „Művet“ Isten dicsőségére. Legnagyobb vágya volt, hogy minden ember megismerje az emberszerető és jóságos Istent.
TAPASZTALATAI RÓMÁBAN ÉS A SZENTFÖLDÖN 1878-ban pappá szentelték, a „Kulturkampf“ miatt azonban az akkori Németországban nem működhettek hivatalosan a papok. A püspöke ezért Rómába küldte a keleti nyelvek tanulmányozására. 1880-ban eljutott a Szentföldre, ahol a Kármel hegyén szinte megrendítette a lelkét a tudat, hogy a világ milyen vallási ínségben szenved, és megfogalmazódott benne a jelmondat:
„Az örök élet
pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit
küldtél, Jézus Krisztust.” (János 17,3) Lelki Naplójában így ír erről: „Minden erővel vidd véghez a művet; ne engedd magad elbátortalanítani; tedd egyedül Isten dicsőségére, és csak nála keress vigaszt.” Kármel hegyén 1880. április 14-én. „Ha az Istentől rendelt óra elkövetkezik, kezd meg a művet, de őrizd meg szíved nyugalmát; olyan ez, mint az égi fény sugara: megújít és megszentel – gondolj mindig erre.” 1880. május 1.
1881
december 8. Jordan atya 33 évesen két paptársával együtt 1881. december 8-án Rómában Szent Brigitta sírjánál megalapította az „Apostoli Tanítótársaságot”. Művének megvalósításában fontos egyházi személyek támogatták.
TANÍTANI, MINT AZ APOSTOLOK Elképzelése a következő volt: egy apostoli tanítótársaságot alapítani - tehát tanítani, mint az apostolok. Már a névvel problémái lettek. Tanítani, mint az apostolok – ez csak magának az egyháznak volt fenntartva, ezért a nevet később meg kellett változtatnia. 1882-ben „Katolikus Tanítótársaság” lett a neve, majd 1893-ban a máig is érvényes „Isteni Üdvözítő Társasága” – Szalvatoriánusok nevet vették fel. Jordan atya nem akart kolostort, hanem minden embert meg akart hívni: klerikusokat, laikusokat, nőket, férfiakat, értelmiségieket, egyszerű munkásokat... Mindenkit, akik szeretnének abban együtt munkálkodni, hogy az egyház megújuljon, és minden ember megismerje az Evangéliumot és Jézust, a világ Üdvözítőjét. Már akkor felismerte, hogy világiak nélkül nem lehet az egyházat és a társadalmat megújítani. Ezzel a merész gondolattal átlépte az akkor érvényes határokat. Abban az időben ez forradalmi gondolat volt, kibontakoztatására még nem volt lehetőség. Jordan atyának kezdettől fogva az volt az elképzelése, hogy női ágat is alapít. Itt is sok nehézségen kellett keresztülmennie, míg végül 1888-ban Therese von Wüllenweberrel megalapíthatta a Szalvátor Nővérek Kongregációját. 1914-ben az első világháború kitörése miatt a rend vezetőségének Rómából ideiglenesen Svájcba kellett mennie. Jordan atya 1918. szeptember 8-án halt meg a svájci Tafersben. Sírja ma a Szalvatoriánusok római anyaházának kápolnájában található.
|