Szalvátor nővérek
Kongregációja |
|||
|
|||
A Szalvátor Nővérek Kongregációja (Isteni Üdvözítő Nővérei) és a Szalvatoriánus Atyák és Testvérek Társaságának (Isteni Üdvözítő Társasága) története és lelki öröksége szorosan kapcsolódik egymáshoz. Áthatva a gondolattól, hogy az emberiségnek milyen nagy szüksége van arra , hogy életet találjon és megismerje az egyedül igaz Istent és akit Ő küldött, Jézus Krisztust, Keresztről nevezett Franciscus Jordan és Apostolokról nevezett Maria, Therese von Wüllenweber megalapította Kongregációnkat. Jordan atya minden vágya az volt, hogy mindenki megismerje Istent, és így teljes életet élhessen. |
|||
Célja az volt, hogy az egyházi és társadalmi életet megújítsa. Ez a gondolat abban a korban még túl merész és új volt, ezért elképzelésének csak egy részét tudta megvalósítani. VÁGYAKOZÁS 1880-ban Jordan atya több hónapot töltött a Szentföldön. Feltehetően július 4-én, a Libanon hegyén megrázó lelki élményben volt része. Amint végigtekintett a Szentföldön, egyszerre tudatára ébredt annak, hogy szerte a világon milyen nagy a vallási ínség; és mélyebben, mint valaha, a lelkébe hatoltak az írás szavai: „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.“ (Jn 17,3) ISTENTŐL MEGERŐSÍTVE Bensőjében megszületett a válasz: “Igen, ó, Isten a Társulat hirdetni fog Téged és a Te egyszülött Fiadat.“ A Szentlélek indítására született gondolat ettől a perctől kezdve minden nehézség ellenére erősödött és növekedett benne. Apostoli Társulatát 1881 december 8-án alapította meg.
KÖZÖS KARIZMA Jordan atya víziókkal és elképzelésekkel teli ember volt. Minden ember számára szeretné megnyitni a hit mélységeit, „hogy minden ember megtapasztalja Isten emberszerető jóságát“ 1882 július 4-én találkozott azzal az asszonnyal, akinek karizmája megegyezett az övével. Therese, amint Jordan atyával találkozott, azonnal tudta, hogy mi a hivatása. Ő is, akárcsak Jordan atya, ugyanazt a „mély fájdalmat“ érezte mindazokért, akik nem ismerik Istent. Ő is „mindenhez ami apostoli, vonzódott“. Kettőjükben két rokon lélek talált egymásra. Therese lelkét nagy öröm töltötte el és így imádkozott: „Ó apostoli Társulat, buzgó a lelkekért! Terjedj el mindenütt, öleld magadhoz, újítsd meg az egész világot! Alakítsd át a nemzeteket, térítsd meg a hitetleneket! Vezesd mindannyiunkat, tanítsd és szenteld meg őket!” Therese 1883 május 31-én egyéni fogadalmat tett a Társulatban, és az Apostolokról nevezett Mária nevet kapta. Évek teltek el fájdalmas várakozásban, míg a nővérek Kongregációja létrejött. Therese imáiban gyakran vissza-visszatért, „kedves szentírási szakaszaihoz”, amelyek arról szóltak, hogy „az apostolok és a buzgó asszonyok hogyan dolgoztak együtt Krisztusért.” Nagy örömmel ismerte fel a Társulat szabályában élete legfőbb törekvését: „Azoknak az élete, akik ehhez a munkához csatlakoznak, apostoli élet” KEZDETTŐL FOGVA EGYETEMES Jordan atya már kezdettől fogva széles látókörre tanította a nővéreket. Mindenkit ez a szellem hasson át. Egyetlen célt tűzött ki a nővérek elé: „mindenkivel megismertetni Jézus Krisztust.” Ezért gazdagok és szegények, hívők és nem hívők közé egyaránt el kell menniük. „Vállaljanak el bármilyen feladatot” Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét szem előtt tartva. Kezdettől fogva nem ragaszkodott kizárólag egyetlen apostoli tevékenységhez. Mária anya és a nővérek ebben a szellemben válaszoltak mindennemű szükségre. A közösség gyorsan növekszik. Két év múlva 1890-ben három missziós nővért küldenek Indiába, 3 évvel később 5-en mennek Equadorba, hogy „minden emberrel megismertessék a világ Üdvözítőjét”. A Kongregáció nemsokára Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában is elterjedt.
|
|||
SDS –
Sorores Divini Salvatoris
Schwestern
vom Göttlichen Heiland A világot átfogó kereszt szimbolizálja küldetésünket: hogy minden ember megismerje Jézust, az Üdvözítőt. A függőleges vonal Istennel való kapcsolatunkra utal – hálánkat és köszönetünket Isten bőséges adományaiért és áldásáért. A vízszintes vonal a világhoz és az emberekhez való odafordulásunkat jelzi, vágyunkat, hogy mindenki megtalálja Istenben az örömet és az élet teljességét.
|
|||