Szalvátor nővérek Kongregációja
(Isteni Üdvözítő Nővérei)

 

A Szalvátor Nővérek Kongregációja (Isteni Üdvözítő Nővérei) és a Szalvatoriánus  Atyák és Testvérek Társaságának (Isteni Üdvözítő Társasága) története és lelki öröksége szorosan kapcsolódik egymáshoz.

Áthatva a gondolattól, hogy az emberiségnek milyen nagy szüksége van arra , hogy életet találjon és megismerje az egyedül igaz Istent és akit Ő küldött, Jézus Krisztust, Keresztről nevezett Franciscus Jordan és Apostolokról nevezett Maria, Therese von Wüllenweber megalapította Kongregációnkat.

Jordan atya minden vágya az volt, hogy mindenki megismerje Istent, és így teljes életet élhessen.

     Mindenki,

papok  és  világiak,
férfiak  és  nők,
családok  és  gyerekek,
idősek  és  fiatalok,
közösségek  és  egyes emberek,

Mindenki helyet talál Jordan atya tervében. 

 

Célja az volt, hogy az egyházi és társadalmi életet megújítsa. Ez a gondolat abban a korban még túl merész és új volt, ezért elképzelésének csak egy részét tudta megvalósítani. 

VÁGYAKOZÁS

1880-ban Jordan atya több hónapot töltött a Szentföldön. Feltehetően július 4-én, a Libanon hegyén megrázó lelki élményben volt része. Amint végigtekintett a Szentföldön, egyszerre tudatára ébredt annak, hogy szerte a világon milyen nagy a vallási ínség; és mélyebben, mint valaha, a lelkébe hatoltak az írás szavai:  

„Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.“ (Jn 17,3)

 ISTENTŐL MEGERŐSÍTVE

Bensőjében megszületett a válasz: “Igen, ó, Isten a Társulat hirdetni fog Téged és a Te egyszülött Fiadat.“

A Szentlélek indítására született gondolat ettől a perctől kezdve minden nehézség ellenére erősödött és növekedett benne.

Apostoli Társulatát 1881 december 8-án alapította meg.

 

KÖZÖS KARIZMA

Jordan atya víziókkal és elképzelésekkel teli ember volt. Minden ember számára szeretné megnyitni a hit mélységeit, „hogy minden ember megtapasztalja Isten emberszerető jóságát“

1882 július 4-én találkozott azzal az asszonnyal, akinek karizmája megegyezett az övével.

Therese, amint Jordan atyával találkozott, azonnal tudta, hogy mi a hivatása. Ő is, akárcsak Jordan atya, ugyanazt a „mély fájdalmat“ érezte mindazokért, akik nem ismerik Istent. Ő is „mindenhez ami apostoli, vonzódott“.

Kettőjükben két rokon lélek talált egymásra. Therese lelkét nagy öröm töltötte el és így imádkozott:

„Ó apostoli Társulat, buzgó a lelkekért! Terjedj el mindenütt, öleld magadhoz, újítsd meg az egész világot! Alakítsd át a nemzeteket, térítsd meg a hitetleneket! Vezesd mindannyiunkat, tanítsd és szenteld meg őket!” 

Therese 1883 május 31-én egyéni fogadalmat tett a Társulatban, és az Apostolokról nevezett Mária  nevet kapta.

Évek teltek el fájdalmas várakozásban, míg a nővérek Kongregációja létrejött. Therese imáiban gyakran vissza-visszatért, „kedves szentírási szakaszaihoz”, amelyek arról szóltak, hogy „az apostolok és a buzgó asszonyok hogyan dolgoztak együtt Krisztusért.”

Nagy örömmel ismerte fel a Társulat szabályában élete legfőbb törekvését:

„Azoknak az élete, akik ehhez a munkához csatlakoznak, apostoli élet”

KEZDETTŐL FOGVA EGYETEMES

Jordan atya már kezdettől fogva széles látókörre tanította a nővéreket. Mindenkit ez a szellem hasson át. Egyetlen célt tűzött ki a nővérek elé: „mindenkivel megismertetni Jézus Krisztust.” Ezért gazdagok és szegények, hívők és nem hívők közé egyaránt el kell menniük. „Vállaljanak el bármilyen feladatot” Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét szem előtt tartva. Kezdettől fogva nem ragaszkodott kizárólag egyetlen apostoli tevékenységhez.

Mária anya és a nővérek ebben a szellemben válaszoltak mindennemű szükségre.

A közösség gyorsan növekszik. Két év múlva 1890-ben három missziós nővért küldenek Indiába, 3 évvel később 5-en mennek Equadorba, hogy „minden emberrel megismertessék a világ Üdvözítőjét”. A Kongregáció nemsokára Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában is elterjedt.

 

                    SDS – Sorores Divini Salvatoris
                    Isteni Üdvözítő Nővérei

                    Schwestern vom Göttlichen Heiland
                                                              Sisters of the Divine Saviour 

A világot átfogó kereszt szimbolizálja küldetésünket: hogy minden ember megismerje Jézust, az Üdvözítőt. 

A függőleges vonal Istennel való kapcsolatunkra utal – hálánkat és köszönetünket Isten bőséges adományaiért és áldásáért. 

A vízszintes vonal a világhoz és az emberekhez való odafordulásunkat jelzi, vágyunkat, hogy mindenki megtalálja Istenben az örömet és az élet teljességét.